Luis Filipe Madeira Caeiro, azaz, ahogy az egész világ ismeri, Figo egy Lisszabon melletti kis kikötővárosban, Almadában látta meg a napvilágot 1972. november 4-én. Apja egy kis bárt vezetett, anyja varrónõként kereste kenyerét. A települést csak egy, a Tejo folyón átívelő hidacska választja el a portugál fővárostól, de Figo nagyon sokáig mégsem járt Lisszabonban. A helyi iskolában tanult - egyébként kitűnően -, kedvenc tárgya a matematika volt, és délutánonként a környező tereken, utcákon töltötte: természetesen futballcsatákat vívtak nap mint nap.
Figónak már gyerekként is az volt minden vágya, hogy valamelyik nagyobb futballcsapat labdarúgója legyen. Pályafutását a helyi Pastilhasban kezdte, de amikor a klub anyagi nehézségek miatt megszűnt, szülei is beleegyeztek, hogy a kis Luis a főváros valamelyik klubjában próbáljon szerencsét. Az édesapa inkább a Benficával szimpatizált, mégis úgy döntöttek: Luis a másik nagy lisszaboni egyesületnél, a Sportingnál fog jelentkezni, hiszen ez utóbbi sokkal nagyobb hangsúlyt fektet az utánpótlás képzésére. Egy hónap próbajáték után, 12 évesen Figo a Sporting Lisboa játékosa lett. Hamarosan tagja lett a korosztályos válogatottaknak, amelyekkel egymás után aratta a győzelmeket. 16 évesen öltötte magára először a portugál nemzeti válogatott mezét, igaz, ekkor még csak ifjúsági kategóriában.
A portugál ifjúsági válogatott, soraiban Figóval 1989-ben a 16 éven aluliak Dániában rendezett nem hivatalos Európa-bajnokságán első helyen végzett, majd ugyanezen korosztály világbajnokságán Skóciában bronzérmes lett. Nem sokkal ezután, 1990-ben Magyarországon járt: a Békés megyében rendezett tornán Európa-bajnoki ezüstérmet nyert a portugál ifiválogatottal – éppen a magyar csapat ellen.
1991 nyarán került be a portugál nemzeti tizenegybe, első felnőtt meccsén Luxemburg ellen futballozott. Eközben természetesen tagja maradt a korosztályos válogatottnak is, hiszen életkora alapján még 1994-ben is szerepelhetett az utánpótláscsapatban. Ebben az évben a második helyen végeztek a Franciaországban rendezett utánpótlás EB-n. Figo a különböző korosztályos válogatottakban összesen 61-szer szerepelt, és tizennégy gólt rúgott. 1993-ban a Sporting új edzője életet lehelt a portugál kupáról minduntalan lemaradó Sporting Lisboába, s ugyancsak ő volt az, akinek a keze alatt Figo játéka kiteljesedett, olyannyira, hogy nemzetközi szinten is felfigyeltek rá.
Figo rögvest elígérkezett külföldre, ám, hogy bebiztosítsa magát, több csapattal is aláírta az előszerződést. A Juventus és az AC Parma kis híján beperelték, amikor kiderült, hogy rajtuk kívül még a Barcelona is pályázik a portugál játékosra. Végül az FC Barcelonába szerződött, mintegy kétmillió dollárért. Leginkább a jobbszélső posztján jeleskedett, kivált a korábbi Ajax-edző, Louis van Gaal érkezése után. Ekkoriban elég sok változáson ment keresztül a Barca csapata, egyvalami azonban változatlan maradt: Figo továbbra is kihagyhatatlan volt a kezdő tizenegyből. A 2000-es Európa-bajnokságon sokak kedvence lett, pedig a szerencse nem kedvezett a portugál válogatottnak: a franciák ellen vívott elődöntőben a bíró tizenegyest ítélt, a csapatkapitány Figo pedig besokallt, levette mezét, és nemes egyszerűséggel még a tizenegyes elvégzése előtt lement a pályáról.
Alig néhány hónappal a Barcelonába való szerződése után egy koncerten találkozott Helena Svedinnel, egy svéd modellel. Telefonszámot cseréltek, s végül a hölgy volt az elsõ, aki tárcsázott. Luisnak nagyon tetszett , hogy a futballhoz (akkor még) szinte semmit sem konyító svéd szõkeség nem a sztárt látja benne. Rövidesen szerelem szövődött közöttük, a többi pedig, ahogy már csak lenni szokott, jött magától: esküvőjüket az algarvei luxusüdülõhelyen tartották, majd Helen két gyönyörű kislánynak adott életet. „Fantasztikus feleségem van” – lelkendezett egyszer Figo az újságoknak. „Nem csupán azért, mert lenyűgözően szép. Mindkettőnk számára a gyerekeink a legfontosabbak. Helen megérti, milyen lemondásokkal jár egy futballista élete, miért kell időről időre hiányoznia otthonról.”
Akkoriban még úgy tűnt, Figo egy jó darabig biztosan nem hagyja el Barcelonát, ahol az a megtiszteltetés érte, hogy ő lehetett a katalán gárda csapatkapitánya. Tavaly nyáron viszont a Real Madrid elnöki székére pályázó Florentino Pérez bejelentette: előszerződést kötött a portugál klasszissal. Eleinte maga Figo is cáfolta a dolgot, de végül kiderült, hogy Péreznek volt igaza. A portugál játékos igazolása 56,14 millió dollárjába került a Realnak, de ez csak egy része a költségeknek: a portugál fizetése évi 5,61 millió dollár, a szerződésben szereplő megvásárlási összeg pedig nem kevesebb, mint 168,4 millió dollár. A viharos átigazolás többször is éreztette hatását: megingott az addig kialakult kép Figóról, miszerint kerüli a nyilvánosságot, és hagyja, hogy inkább a pályán nyújtott teljesítménye beszéljen helyette – szemben például a nyilvánosság fényében gyakran sütkérező Beckhammal. A spanyol bulvárlapok arról cikkeztek, hogy maga Figo sem akarta az átigazolást, csak így próbálta zsarolni a Barca vezetőit egy magasabb fizetés reményében. Akárhogy is, innen már nem volt visszaút: a portugál a királyi gárda futballistája lett. A Real Barca elleni meccsein nem kis lelki megterhelést kellett elviselnie: a katalánok minden egyes labdaérintését kifütyülték, elképesztő tüntetést rendeztek ellene. Ennek ellenére tavaly a Real Madrid megnyerte a bajnokságot, Figo pedig személyes elismerésként megkaphatta az Aranylabdát, valamint a World Soccer szavazásán is az év játékosa lett, egy évre rá pedig a FIFA szavazásán találtatott a földkerekség legjobb játékosának.
Figo, amikor nincs a futballpályán, kerüli a látványosságokat: kifejezetten egykedvű, sztárallűröktől mentes ember. A futballistákról alkotott képpel szöges ellentétben sokat olvas, főleg kortárs regényeket. Emellett kedveli a modern festészetet , elsõsorban Picasso, Goya és Velázquez alkotásait , valamint az art decót , sõt az absztrakt képeket is. Gyakran jár moziba, színházba, szabadidejében kedvenc Queen-lemezeit hallgatja, lovagol vagy éppen golfozik. Ha nem lenne hivatásos futballista, akkor a lisszaboni tudományegyetemen tanult volna tovább. A Real Madrid játékosai őt tartják a csapat „eszének”, ami nem utolsósorban annak köszönhető, hogy a portugálon kívül beszél folyékonyan beszél angolul, spanyolul, és svédül is megérteti magát – na persze ez nem nehéz a svéd feleség mellett…
Sokan találgatták, megváltoztatja-e Figo csapatban betöltött szerepét az angol Beckham megérkezése. Az újságírók találgatásaira a rá jellemző egyszerűséggel és szerénységgel ennyit válaszolt: "A futballban minden egyes nap meg kell mutatni , mennyit érsz. Számomra nem volt semmi új abban a helyzetben, hogy David idekerült. Minthogy én voltam az elsõ nagy fogás, megéltem azt, hogy érkezik Zidane, majd Ronaldo. Mint profi futballista, a legelsõ naptól tisztában vagyok azzal, hogy meg kell harcolnom a helyemért.” Figo hangsúlyozta, hogy csak örül Beckhamnek, mivel vele erősebb lett a Real Madrid, de olyan nyilatkozatai is napvilágot láttak, hogy amennyiben az angol érkezése után úgy érzi, háttérbe szorítják, akkor veszi a kalapját, és távozik az együttesből.
Reméljük, erre nem kerül sor, bár Figót erősen foglalkoztatja az Angliába település gondolata. Egyrészt gyerekkora óta csodálja az angol focit, másrészt úgy látja, modell feleségére a szigetországban több lehetőség várna. Egyelőre valószínűleg az Európa Bajnokság tölti be minden gondolatát. Hiszen volt már aranylabdás, a világ legjobb futballistája, Bajnokok Ligája-győztes, Kupagyőztesek Európa Kupája-győztes, nyert spanyol bajnoki címeket, klubszinten mindent elért, amit csak lehet. Már csak a válogatottal elért nagy dicsőség hiányzik. Ki tudja… lehet, hogy az idén ez is sikerülni fog.